A kezdet kezdet�n, m�g a Big-Bang elõtt, a vil�g feneketlen szakad�kb�l, a Ginnungagapb�l �llt. Az egyik oldal�n a s�t�ts�g birodalma, a jeges Nifelhem, a m�sikon a l�ngokban �ll� Muspelhem magaslott. Hideg �s meleg, yin �s yang, �szaki m�dra. A Muspelhembõl kipattan� szikr�k megolvasztott�k a jeget, a v�zcseppekbõl elõbb Ymer �ri�s, majd Audumbla, hatalmas teh�n alakult ki. Mik�zben Adumbla a szakad�k s�s szikl�it nyalogatta, Ymer n�gy sz�j�val sz�vta mag�ba az �ltetõ tejet. (Arr�l, hogy Ymernek volt-e mit a tejbe apr�tania, nem sz�l a legenda.) Audumbla egyszer �ppen �j szikl�hoz kezdett, amikor elõbb egy form�s fej, majd egy izmos test bukkant elõ. A szikl�b�l sz� szerint kinyalt Bure, a j�k�pû �ri�s a felelõs az Istenek nemz�s��rt. Ymer sem t�tlenkedett, jobban mondva igenis azt tette: alv�s k�zben izzadni kezdett, �s bal h�nalj�b�l egy f�rfi meg egy nõ b�jt elõ, akik gonosz, z�zmara-�ri�sokat nemzettek. Az �ri�sok idõvel annyira elszaporodtak, hogy nem lehetett mozogni tõl�k a f�ld�n. Bure unok�i, Oden, Vile �s Ve asa-istenek - megel�gelt�k a zs�folts�got, �s agyon�t�tt�k Ymert, a baj okoz�j�t. Ymer ki�ml�tt v�re �radatk�nt sepert v�gig a F�ld�n, �s mag�val ragadta az �ri�sokat. Audumbla teh�n is az �radatban lelhette hal�l�t, ugyanis az�ta senki sem l�tta. Az istenek �tfektett�k Ymer �lettelen test�t a Ginnungagapon, �s nekifogtak, hogy min�l t�bbet visszanyerjenek belõle. V�r�bõl tenger, h�s�b�l termõf�ld, csontj�b�l hegyek, fog�b�l szikl�k, haj�b�l erdõ lett. Ymer oszl�snak indult test�bõl kib�jt t�rp�k k�z�l kiv�lasztottak n�gyet, elnevezt�k õket �szaknak, D�lnek, Keletnek �s Nyugatnak, �s kez�kbe adt�k a Ymer kopony�j�t, hadd tarts�k �gboltk�nt a magasba. Muspelhem szikr�ib�l csillagokat illesztettek a koponya belsõ fal�ra, egy-egy mar�k szikr�b�l Napot �s Holdat fabrik�ltak. Ezeket d�szes hint�ra rakt�k, �s a lovak k�z� csaptak. Az �gbolton robog� hint�t Skoll �s Hate, vicsorg� ordasok k�p�ben �ld�zõbe vett�k. Az istenek bej�rt�k birodalmukat, kiirtott�k a dzsungelt, �s erdõt telep�tettek a sivatagba. Egy sz�p napon k�t fat�rzset tal�ltak a tengerparton. Oden, ink�bb csak j�t�kb�l, lelket lehelt az �lettelen t�rzsekbe. Vilje a mozg�s, Ve pedig a besz�d, a hall�s �s a l�t�s k�szs�g�t �nd�kozta nekik. A saj�t j�s�gukt�l meghat�dott asa-istenek, �d�mr�l �s �v�r�l nem hallv�n, Asknak (kõrisfa) �s Embl�nak (kis spekul�ci�val alm, azaz szilfa) nevezt�k el az �letre keltett tusk�kat. A vil�g k�zep�n Yggdrasil, az �ri�si kõrisfa magaslott. Egyik gy�kere az alvil�gba, a Mimer �ri�s gondjaira b�zott b�lcsess�g k�tj�ig ny�lt, a m�sik az �r�k fagy birodalm�ig, az �szaki Nifelhemig �rt, a harmadik Asgård, az istenek birodalma alatt terjeszkedett. A kõrisfa t�rzs�n a gy�kereket r�gcs�l� Nidh�gg s�rk�ny �s a lombkorona f�l�tt k�r�zõ �ri�si sas k�z�tt k�zvet�tõ Ratatosk m�kus futkor�szott. Am�g Yggdrasil el�g vizet �s t�pl�l�kot kapott, a vil�got sem fenyegette veszedelem. Az �nt�z�srõl h�rom, j�võbe l�t� istennõ (norna) gondoskodott: Urd (a m�lt), Verdande (a jelen) �s Skuld (a j�võ). Nagy tiszteletnek �rvendtek, �t�leteikben az istenek sem k�telkedtek. M�sod�ll�sban kim�rt�k a minden egyes �jsz�l�ttre v�r� j�t �s a rosszat, font�k �let�k fonal�t. Boldog, gondtalan idõk k�vetkeztek. A vil�gfa �gain mindny�jan k�nyelmesen elf�rtek. A legfelsõ �gakon - Asgårdban - az istenek, a k�z�psõ �gakon - Midgård v�r�ban - az emberek laktak. Asgård k�zponti �p�lete Valhall, az arany pajzsokkal fedett, gigantikus luxuskasz�rnya volt, ahova csak a hõsi harcban elesett f�rfiak juthattak be. A hatalmas teremben hajnalt�l napestig rizik� n�lk�l kaszabolt�k egym�st a vit�zek: a lev�gott testr�szek, az elpotyogtatott belsõs�geik azonnal visszanõttek, �s mire a lenge �lt�zetû valkyrok felszolg�lt�k az eb�det, a r�sztvevõknek kutyabajuk sem volt. A mindennapi flekkenhez val�t S�rimner, az �r�k�letû koca, a m�hs�rt pedig Heidun kecske szolg�ltatta. Az asa-istenek szerettek j�l �lni. Vend�gs�gbe �girhez, a tenger sziget�n lak� istenhez j�rtak, aki pomp�s vacsor�val, frissen fõz�tt m�hs�rrel trakt�lta õket. A zen�t �gir�k kilenc l�ny�nak, a tenger hull�mainak monoton csobog�sa, a vil�g�t�st �gir t�ze, az arany t�lak �s evõeszk�z�k ragyog�sa szolg�ltatta. �gir feles�ge, a csal�ka Ran, ha nem �ppen a konyh�ban s�rgõlk�d�t, a h�l�j�ba ker�lt haj�t�r�tteket vonta le mag�hoz tengeralatti birodalm�ba. Oden, az istenek b�lcs fõn�ke, z�logba rakott f�lszem�vel a j�võbe l�tott, r�ad�sul minden nap ihatott a b�lcsess�g k�tj�b�l. A b�lcsess�g k�tj�t Mimer �ri�s õrizte, legal�bbis addig, am�g az irigy istenek le nem fejezt�k. A v�res fejet Oden hazavitte, gy�gy�t� f�vekkel kenegette, �s csod�k csod�ja, Mimer szemei felpattantak, sz�ja sz�ra ny�lt. (�rthetõ m�don, a legenda nem jegyezte meg az elsõ szav�t.) Att�l fogva Oden sohasem mulasztotta el kik�rni a kredenc�n morfond�roz� fej tan�cs�t. "Hazamegyek, �s besz�lek Mimer fej�vel!" - mondogatta olykor a kiv�ncsi isteneknek. Oden v�llain k�t fekete holl� toll�szkodott, Hugin �s Munin. Minden reggel elrep�ltek, hogy est�re friss h�rekkel t�rjenek vissza gazd�jukhoz. Sleipner, Oden nyolcl�b� lova, f�ld�n �s v�zen �t m�g az Alvil�gba is elvitte gazd�j�t. Sleipner genetikus elv�ltoz�sa a bajkeverõ Loke isten mûve. Egyszer egy �ri�s l�togatta meg az isteneket. Felaj�nlotta, hogy r�vid idõ alatt bevehetetlen kõfalat emel Asgård k�r�. Loke tan�cs�ra egyezs�get k�t�ttek az �p�tkez�si v�llalkoz�val: ha a kitûz�tt hat�ridõn bel�l elk�sz�l a fal, akkor feles�g�l kapja Freja istennõt, hozz� hozom�nyul a Napot �s a Holdat. Ellenkezõ esetben nem kap egy garast sem. Az �ri�s belecsapott Oden tenyer�be, �s nekil�tott a munk�nak. H�rom mûszakban kalap�csolt, malterozott, �sszeillesztette a hatalmas, elõre gy�rtott sziklaelemeket, melyeket Svadifare n�vre hallgat� csõd�re vonszolt az �p�tõtelepre. H�rom nappal a hat�ridõ lej�rta elõtt m�r csak a kapu volt h�tra. Az asa-istenek n�vekvõ aggodalommal szeml�ltek az Asgård k�r� emelkedõ massz�v falat. Freja n�lk�l m�g meglettek volna, de a Napot egyik�k sem volt hajland� n�lk�l�zni. A meggondolatlan szerzõd�s�rt felelõs Loke, aki �gy v�ltogatta az alakj�t �s a jellem�t, mint m�s az ing�t, cselhez folyamodott. A far�t kecsesen ringat� kanca alakj�t vette fel, �s az erdõbe csalta az �ri�s sz�rakoz�sra v�gy� lov�t. Az �p�t�sz-�ri�s hi�ba t�pte a haj�t, a csõd�r seg�ts�ge n�lk�l t�ll�pte a hat�ridõt. A peresked�st elker�lendõ, Tor isten agyonv�gta Mj�lner kalap�cs�val a felh�borodott v�llalkoz�t, �s Svadifare r�videsen egy nyolcl�b�, sz�rke csik�nak adott �letet. Frigg, Oden feles�ge, b�lcs, mindentud� asszony. Fiuk, Tor a m�sodik legnagyobb asa-isten. Erõs �s indulatos. C�lj�t soha nem t�vesztõ fegyvere Mj�lner, a t�rp�k kov�csolta kalap�cs volt. Ah�nyszor Tor elhaj�totta, mindig v�res bumer�ngk�nt t�rt vissza gazd�j�hoz. D�b�rgõ harci szeker�t k�t strapab�r� bakkecske vonta. Tor�k minden este lev�gt�k õket, h�sukb�l vacsor�t rittyentettek, azt�n a leszopogatott csontokat a leny�zott �llatok bõr�be csomagolt�k, �s nyugov�ra t�rtek. M�snap reggel a k�t kecske ott mekegett a konyh�ban. Freja az �let �s a hal�l, a szerelem �s a harc, a term�kenys�g �s a var�zslat istennõje otthon�ban, Folkvangban, azok az elesett vit�zek kaptak �r�k sz�ll�st �s ell�t�st, akik nem f�rtek be Oden Valhallj�ba. Freja gyakran v�ltoztatott alakot, legink�bb s�lyom szeretett lenni. F�rje, Od, kor�n elhagyta. Freja, aki b�nat�ban aranyk�nnyeket hullatott, macsk�k vonta hint�j�n bej�rta �rte az eg�sz vil�got. T�voll�t�ben b�tyja, Frej, az esõ, a napf�ny �s a n�v�nyzet istene helyettes�tette h�g�t. Az Asgårdba vezetõ egyetlen j�rhat� utat, a Bifrost l�ngokban �ll� sziv�rv�nyh�dj�t Heimdall, Oden fia õrizte. (A v�r�s sz�n a sziv�rv�nyban a z�zmara�ri�sokat t�vol tart� tûz.) Heimdall ide�lis �jjeliõr volt: soha sem volt �lmos, �jjel jobban l�tott, mint nappal, �s hallotta a fû n�v�s�t. Nyak�ban k�rt l�gott, amelybe csak egyszer, a vil�gv�ge alkalm�val f�jt. Õrhely�t soha nem hagyhatta el, ez�rt dolg�t a nadr�gj�ba v�gezte. Cs�folkodtak is vele a t�bbi istenek. Persze tisztes t�volb�l. Loke, a bajkeverõ, az asa-istenek bosszant�s�ra szakos�totta mag�t. Loke �ri�s volt, de mivel egyszer v�rt cser�lt Odennel, istennek sz�m�tott. A Vaserdõben lak� Angerboda �ri�skisasszonyt�l h�rom gyereke sz�letett: Fenris farkas, Midgård k�gy� �s a k�s�rteties kin�zetû le�nyz�, Hel. Ez a h�rom gyerek okozta az isteneknek �s az embereknek a legnagyobb fejf�j�st. Fenris farkas Asgårdban nõtt fel. Olyan vad volt, hogy csak a vit�zs�g�rõl h�res Tyr h�bor�isten mert �telt vinni neki. Pedig a norn�k megj�solt�k, hogy egyszer majd õ okozza a vil�gv�get. Ahogyan nõtt, mind nehezebb volt sz�m�ra olyan l�ncot k�sz�teni, amit el ne szak�tott volna. Ekkor az asa-istenek a kor�bban Gungnert (Oden l�ndzs�j�t), Mj�lnert (Tor kalap�cs�t) �s Skidbladnert (Frej haj�j�t) elk�sz�tõ t�rp�khez folyamodtak seg�ts�g�rt. Skidblader vitorl�i mindig sz�ltõl dagadtak voltak, Gungner a legerõsebb v�rten is �thatolt, Mj�lner soha sem t�vesztette c�lj�t. A mesterkov�cs t�rp�k macskal�pte zaj�b�l, asszonyszak�llb�l, szikla-gy�k�rbõl, a halleheletbõl, �s mad�rk�petbõl l�thatatlan �s elszak�thatatlan l�ncot kov�csoltak. Fenris hosszas r�besz�l�s ut�n beleegyezett a p�r�zcser�be. Egyetlen felt�tele az volt, hogy a mûvelet alatt valamelyik�k helyezze karj�t a tûhegyes fogai k�z�. Gondoz�ja, Tyr isten v�llalkozott a vesz�lyes feladatra. Egyik kez�vel Fenris nyelv�t csiklandozta, a m�sikkal a k�jesen ny�sz�rgõ ordas nyak�ra cs�sztatta a Gleipner m�rkanevet viselõ p�r�zt. A t�rp�k j� munk�t v�geztek, a becsapott Fenris õrj�ngve t�pte l�thatatlan l�nc�t. Tyr f�l karral is isten marad, de Fenrisrõl �t�letnapig - Ragnar�k - nem hallunk t�bbet. Fenris testv�r�vel, Midgård k�gy�val nem teket�ri�ztak ennyit. Oden felkapta, �s ut�lkozva behaj�totta a tengerbe. Egyszer Tor a mogorva Hymer �ri�ssal horg�szott a tenger k�zep�n. Hymer k�t b�ln�t fogott, �s cs�folta Tort, akinek addig meg sem rezd�lt az �sz�ja. Ekkor Tor Hymer kedvenc �kr�nek a fej�t tûzte horogra. Az �sz� azonnal kap�st jelzett. Tor kez�ben v�szesen meghajlott a bot, l�ba alatt beszakadt a cs�nak. Nagy nehezen siker�lt megvetnie l�b�t a tenger fenek�n. L�zasan cs�v�zett, m�dszeresen f�rasztotta a zs�km�nyt. A hull�mokb�l Midgård k�gy� ronda feje bukkant elõ. A l�tv�nyra Hymernek in�ba sz�llt a b�tors�ga. Eldobta a sz�kot, oll�t kapott elõ, �s elv�gta az ujjnyi vastag damilt. Tor k�romkodva v�gta kalap�cs�t a kavarg� hull�mokba. Midgård k�gy� l�tsz�lag �lettelen�l s�llyedt a tenger fenek�re. Loke harmadik gyereke, Hel sem sikeredett szebbnek testv�rein�l. �gy n�zett ki, mint akibe csak h�lni j�r a l�lek. A f�lig fekete, f�lig feh�r, h�llõk�pû le�nyz�t kiut�lt�k az istenek Asgårdb�l. Messze �szakon telepedett le, ahol megalkotta f�ldalatti birodalm�t, Helhemet, a hal�l orsz�g�t, ahova az "�gyban, p�rn�k k�z�tt" elhunytak lelkei ker�ltek. Loke rengeteg bossz�s�got okozott az isteneknek, de a b�ntet�st valahogy mindig siker�lt meg�sznia. Eg�szen addig, am�g a j� Balder hal�l�t nem okozta… Balder a f�ny �s a tisztas�g istene, Oden �s Frigg fia volt. Anyja a szeme vil�g�n�l is jobban f�ltette, ez�rt minden �lõl�nybõl �s �lettelen t�rgyb�l kicsikarta az �g�retet, hogy nem t�rnek fog Balder �let�re t�rni. Azt hitte �gy biztos�thatja Balder �r�k �let�t. Egy unalmasnak �g�rkezõ d�lut�n az istenek, gerelyt dob�ltak, �s Baldert haszn�lt�k c�lpontul. Balder j�s�gos mosollyal nyugt�zta, a mell�ny�rõl gumik�nt lepattan�, �rtalmatlan gerelyeket. Lok�nek valami m�don tudom�s�ra jutott, hogy Frigg megfeledkezett hûs�g�rõl biztos�tani a fagy�ngy�t. Ny�lvesszõt faragott a fagy�ngybõl, �s a vak Hod kez�be nyomta, aki azt az istenek g�nyos r�h�g�se k�zepette Balder fel� haj�totta. Vigyoruk az arcukra fagyott, amikor Balder holtan �sszerogyott. Lett erre nagy l�t�s-fut�s. K�vet ment Helhembe, a Hal�l Birodalm�ba, hogy eressz�k vissza az �lõk k�z� Baldert. Hel, kis vonakod�s ut�n hajland� volt engedm�nyeket tenni, felt�ve, ha az eg�sz vil�g k�nnyet ejt Balder�rt! Mindenki pityergett: az emberek, a f�k, a k�vek. Csak T�kk �ri�sasszony szeme maradt sz�raz. "Tartsa meg Hel mag�nak azt, aki az �v�!" Balder hal�la a legnagyobb szerencs�tlens�g, ami valaha az isteneket �rte. A lazac k�p�ben menek�lõ Lok�t elfogt�k a feld�h�d�tt istenek, �s felkoncolt fiainak vass� v�ltoztatott beleivel egy hatalmas szikl�hoz l�ncolt�k. Feje f�l� l�gatt�k Skad�t, a m�rg�t cs�p�gtetõ k�gy�t. A f�rje arc�ra hull�, mar� cseppeket az�ta hûs�ges feles�ge, Sigyn kis t�lk�ban felfogja. A t�l idõrõl idõre megtelik. Ak�rmilyen gyorsan �r�ti ki, n�h�ny csepp Loke arc�ra cs�p�g. A f�jdalm�ban f�lõr�lten vergõdõ Loke meg-megremegteti a f�ldet… A vil�gv�get, az az istenek alkony�t - Ragnar�k�t - kem�ny sz�l elõzi meg. A Napot �s Holdat elpuszt�tj�k az �ld�zõ farkasok. Be�ll a Fimbul t�l. Az emberek �hen halnak, a F�ldet h� lepi be. Nidh�gg s�rk�ny �tr�gja Yggdrasil gy�ker�t, a vil�gfa kisz�rad, a hegyek sz�tmorzsol�dnak, minden k�t�s sz�tpattan. Loke ler�zza l�ncait, bogot k�t Skade k�gy�ra, majd halott emberek k�rmeibõl eszk�b�lt tutajon igyekszik Hel le�ny�hoz. Az elszabadult Fenris farkas szemei vil�g�tanak, orrlik�b�l l�ngok csapnak ki. Als� �llkapcsa a talajt s�rolja, a felsõ a felhõkbe v�sz. Testv�re, Midgård k�gy� iparkodik l�p�st tartani vele - b�r az akkor uralkod� hõm�rs�kleti viszonyok ut�n �t�lve "k�gy�merevnek" kellett lennie. Az �gbolt megreped, a ny�l�son be�z�nlõ �ri�sok alatt Bifrost h�dja recsegve �sszeroppan. Heimdall v�gre a k�rtj�be f�jhat. Az aranyk�dben vacog� asa-istenek felsorakoznak Oden m�g�tt. Oden gondterhelten igaz�tja meg fej�n az aranysisakot. Indul�skor nem sok j�val b�ztatta Mimer feje. - "Fenris elevenen fog elnyelni!" - cseng a f�l�ben a k�rog� hangja. Oden elhessegeti a kellemetlen gondolatot, m�g egyszer v�gign�z a sereg�n, majd a magasba tartott Gungner l�ndzs�j�val rohamot vez�nyel. Az asa-istenek elindulnak az utols� csat�ba. Tor �sszecsap Midgård k�gy�val. (Ami a k�gy� m�reteit illeti, el�g legyen annyit megeml�teni, hogy fark�ba harapva k�rbefogta a lapos t�lca form�j� F�ldet.) A hidegv�rûnek nincs es�lye sz�razf�ld�n, Tor Mj�lnerrel lyukat v�g a kopony�j�n. A k�zdelem hev�ben Midgårdnak siker�l megmarnia Tort, aki kilenc l�p�s ut�n holtan �sszerogy. Odent k�zben holl�st�l, l�ndzs�t�l bekapja a v�rszomjas ordas. Heimdall utols� csepp v�r�ig k�zd Lok�val, m�g mindketten hal�los sebet kapnak. Az asa-istenek mind elpusztulnak. Mimer j�slata egy az egyben bev�lt: A vil�g megremegett, Yggdrasil �gai l�ngba borultak. Surt, a vulk�n�ri�s, komor tekintettel ok�dta t�z�t a tengerbe lassan s�llyedõ F�ldre. Csend. Azt�n a hull�mok elsimulnak, a tengerbõl elõbukkan az �jj�sz�letett F�ld, z�lden, szebben, mint valaha. �rett b�zakal�szok hajladoznak, an�lk�l, hogy valaki vetett volna. Rejtekhely�rõl k�t ember b�jik elõ: Liv (�let) �s Lust (Kedv). Reszketnek. A harmat cseppjeivel oltj�k szomjukat. Szem�ket az �gre szegezve h�l�lkodnak. Kezdõdhet az �let!